Musica Historica – Dámák és banyák
(Adalékok a CD születéséhez)

A Dámák és banyák az együttes vezetőjének, Csörsz Rumen Istvánnak kedvelt kutatási területéről, a kora újkori magyar közköltészetből táplálkozik. Mesterével és szerzőtársával, Küllős Imola néprajzkutatóval közösen számos olyan szöveget feltártak és kiadtak, amelyek így vagy úgy hozzájárultak a műsor létrejöttéhez. Ezek a csúfoló-oktató szövegek Európa szinte minden népénél megtalálhatók, különösen az angolszász és német területeken akadhatunk könnyen hasonló dalokra. (Érdemes volna egyébként a külföldi kutatókkal is megismertetni a magyar közköltészetet: meglepő felfedezéseket tennének saját irodalmuk és a miénk között. A lemezünk korongrajzán és az ősbemutató plakátján látható fametszet például egy XVII. századi angol ponyvaillusztráció!)

Az ősbemutató ahhoz a boldog időszakhoz kapcsolódik, amikor rendszeresen játszottunk a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán. A műsor először 2002. február 17-én, Farsang vasárnapjának délelőttjén hangzott el. Büszkén állíthatjuk, hogy már a második olyan koncertprogramunk jelenik meg CD-n, mely a Nemzeti Múzeumban debütált; az első a Bonum vinum volt (2001), melynek közkeletű változatát Ének a pincéhez címmel 1998 novemberében mutattuk be ugyanitt. A bemutató nem magában álló koncert volt, hanem a 2001–2002. évet összekötő Zenés pillanatképek a magyar újkorból (XVI–XVIII. század) c. hatrészes sétálókoncert-sorozat záróprogramja. A sorozat háziasszonya zenekarunk egyik legrégibb barátja, Radnóti Klára történész volt.

A Dámák és banyák akkori műsora csaknem teljesen megegyezik azzal, ami 2007-ben CD-re került. Néhány darabot (pl. Hallod-é, ifjú…; Tendl Pál) már korábban is játszottunk, mások pedig (pl. a „Speer-dudás” néhány hónappal később csatlakoztak a programhoz – természetesen úgy, hogy más összeállításokban is gyakran elhangzanak. Az Egyszer egy szép gondolatom… eredetileg a Bonum vinum c. CD-n szerepelt volna, de végül technikai okokból elhagytuk, így csak a Tendl Pál-féle soproni lakodalmi táncok részlete került fel a bordalos lemezre.

A fentiek is érzékeltetik, hogy egy koncertprogram szüntelenül változik mind összeállítását, mind hangszerelését tekintve. A Musica Historica régebbi tagjai közül Chereji Szilárd és Dimén Csaba bőgős-gambás zenésztársaink is hozzájárultak a műsor formálódásához. Szilárd a bemutatón játszotta velünk a műsort, s Csabi látható azokon a fotókon, amelyek a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon készültek 2003-ban Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen, 2006-ban pedig Gyergyószárhegyen. A műsort ezeken kívül (kisebb-nagyobb eltérésekkel) Kolozsváron, Velencén és Miskolcon is bemutattuk – reméljük, a lemez nyomán még több helyre eljuthatunk vele.

A lemez felvételét megelőzően 2006-ban, illetve 2007 tavaszán többnapos edzőtábort tartottunk Velencén, a Széplaki család vendégszeretetét élvezve, egyes apró részletek finomítására, próbafelvételekkel. Az itt készült fotók kerültek a kísérőfüzet hátlapjára. Ekkoriban kaptuk az örömteli hírt, hogy a Nemzeti Kulturális Alap Népművészeti Kollégiuma támogatásban részesítette a lemezt. Erre azért is nagyon büszkék vagyunk, mivel alapításunk óta munkálkodunk a régizene és a népzene szakmai összhangján, magától értetődő békéjén és párbeszédén. Hárman is jártunk az Óbudai Népzenei Iskolába (koboz, duda, hegedű, saz, valamint népi kamarazene tárgyakból – Tövisházi Zsófia, Sudár Balázs és CsRI), Széplaki Zoltán pedig évek óta részt vesz a Régizene–Népzene Találkozó szervezésében (2004: Szekszárd, 2006: Miskolc, 2007: Székesfehérvár).

A felvételt a budai Várban készítettük, méghozzá a Budapesti Történeti Múzeum nagylelkű támogatásának köszönhetően a magyar régizene egyik legjobb koncerthelyszínén, a Királypincében. Ez a tér – temészetes, dús hangzásán túl – a régizene metaforikus megközelítését is segíti, hiszen magán hordozza az évszázadok építészeti szempontjainak változásait. Valaha a királyi palota egyik udvara volt (innen a híres erkély a sarkában, illetve a kváderkövekből rótt, nagy teherbírású támfalak), ám az újkorban apránként feltöltődött, s a XVIII. században, a palotaegyüttes Mária Terézia-kori átépítésekor pinceboltozatot kapott. A hangfelvételt koncertszerű hangzásra törekedve régi zenésztársunk, a kiváló gambás és akusztikai fizikus, Giso Grimm készítette, Linux alatt. Zenei rendezőként Péterdi Péter, az Etnofon külső munkatársa volt segítségünkre. A vágásra Budapesten, az utómunkára és a masteringre pedig Oldenburgban (Németország) került sor – internetes rádiókapcsolat és párbeszédablakok segítségével.

Ráadás zeneszámok

  • Mint az útonjáró, ki két útra talál – a házasulandó ifjú töprengése a XVII. század 2. feléből, népi szövegváltozatának dallamával (Budapest, BTM Királypince, 2007. május; a CD-felvétel keretében készült)
  • Bánom, hogy megházasodtam – tréfás férjpanasz a XVIII. század végéről, népi változatának dallamával (koncertfelvétel részlete, Csíkszereda, Régizene Fesztivál; 2003. június 28.) * Ez a dal a Dámák és banyák állandó ráadásszáma, Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán is így történt, a füvön gyerekek szaladgáltak, táncoltak, a szél igazgatta a színpadot és a mikrofont – igazi közköltészeti hangulatban muzsikálhattunk. Mondhatni: bio. A felvételért Kovács László szeredai barátunkat illeti köszönet.
  • Megholt feleségem – magyar–latin siratóparódia a XVIII. század végéről (koncertfelvétel; Nemzetközi Neolatin Kongresszus, Budapest, Kiscelli Múzeum, 2006. augusztus 8.) * Ez a dal az ősbemutatón is elhangzott, a magyar fordítástáblákat Balázs és Szilárd mutatta föl, l. fenti képeinken! A neolatin koncert teljes hangfelvétele elérhető INNEN